Kuncsorba
Weboldal
Kuncsorba területe 1240 előtt Kemej megyéhez tartozó koronabirtok volt. 1240-ben a kunok kapták meg, tehát eredeti kun település. Csorbajánosszállása, később Csorbaszállás néven ismert. Megemlítik már IV. Béla 126l. szeptember 9-én kiadott oklevelében és Zsigmond Szebenben 1395. március 23-án kelt oklevelében is. 1558-ban Egernek adózott a község, amelyen egyre több lett az üres, mint a népes telek. A török uralom alatt többször elpusztult község, a felszabadító hadjáratok során végleg lakatlanná vált. 1702-ben a német lovagrend is pusztaként vásárolta meg. 1718-től a kuncsorbai pusztát Kunszentmárton bérelte. A redemptio során Csorba puszta ?-1/4 részéért Kisújszállás és Túrkeve 2.500-2.500 forintot, Kunszentmárton pedig a határ másik felért ötezer forintot fizetett. Kuncsorba 1879. január elsejével szakadt el Kunszentmártontól és nagyközség lett. A tiszai középjáráshoz - melynek székhelye Törökszentmiklós volt, - osztották be. A község lakosai közül többen vettek részt az első világháborúban, s közülük ötvenöten maradtak a csatatereken.
A második világháború során a szovjet csapatok 1944. október 8-án vették birtokukba a községet. Ezt követően a lakosság élelmiszerellátása rendkívüli nehézzé vált, mert az orosz hadsereg ellátása nagy terhet jelentett. Egy akkori kimutatás szerint Kuncsorbáról bejelentés alapján a következő mértékben szállítottak el állatokat, terményeket és termékeket: 177 szarvasmarhát, 135 sertést, 858 baromfit, 1286 db tojást, 801 mázsa búzát, 300 mázsa szemeskukoricát, 250 mázsa borsót. Ezen felül elszállítva bejelentés nélkül, a felek bemondása alapján 93 szarvasmarha, 354 ló, 78 sertés, 130 birka, 500 mázsa búza, 1.100 mázsa kukorica, 2.000 mázsa árpa, és 300 mázsa napraforgó. De nemcsak az elszállított javak okoztak gondot a kuncsorbaiaknak. A község előljárósága 1945 március 8-án a következőket írja a főispánnak: \\\"a lakosság? elcsüggedve vette tudomásul a Földművelésügyi Miniszter Úr ama kijelentését, amelyben kimondja, hogy semmiféle segítségre nem számíthatunk. Ami érthető is, mert az előző években amikor 2.000-2.200 hold buzavetésünkkel szemben ma csupán 360 hold vetésünk van. A tavaszi vetés alá nem kerülő földek előző esztendőben megszántva mentek a télnek, ma talpalatnyi mély szántásunk sincs. Előző esztendőben minden két fogatos igára 25 k.hold föld elmunkálása esett. Ma egy kétfogatos igára 150 hold föld esik. Van még határunkban 120 db tehén, amit igázásra használhatunk, de ebből is 60 db előrehaladt hasas, vagy gyenge fias állapotban van, ami befogásra alkalmatlan. Van községünkben 3 db üzemképes traktor, de üzemanyagunk egyáltalán nincs. A még megmaradt igaerő sem áll teljesen a szántás-vetés szolgálatában, mert azokat különféle szállításokra elég gyakran igénybe veszik.
A falut (és általában a mezőgazdaságot) ért óriási veszteség nem teremtett kedvező lehetőséget a földreform számára, de mivel a termelési feltételeket a kisgazdaságok számára könnyebb volt megteremteni ilyen helyzetben, mint a nagygazdaságokét, a politikusok zöme is hajlott a földreformra, melynek során Kuncsorbán 339 igénylő között 2.349 kat.holdat osztottak szét. A \\\"Csorba\\\" elnevezés szláv eredetű, jelentése: foghíjas, csorbafogú. A \\\"Kun\\\" pedig arra utal, hogy a területet IV. Béla a kunoknak adományozta 1240-ben. Mint falut 1395-ben említi először oklevél Csorbajánosszállása néven, jóllehet elnevezése igen korai, X-XI. századi magyar településre utal. A török uralom alatt elpusztult, lakatlanná vált, 1702-ben mint pusztát vásárolta meg a Német Lovagrend, 16 évvel később Kunszentmárton vette árendába. Mária Terézia 1745. május 6-án, Bécsben kelt oklevelében, amelyben elismerte a jászok és kunok megváltását (redemptio), is pusztaként szerepel. 1745-től 1897-ig Kisújszállás, Túrkeve és Kunszentmárton pusztája volt. A település 1897. január 1-jén szakadt el Kunszentmártontól, vált önálló nagyközséggé, s a Törökszentmiklós székhelyű tiszai középjáráshoz csatolták. Az I. világháborúban 55 kuncsorbai lakos halt hősi halált, a II. világháborúban pedig szinte teljesen kifosztották a falut. A korabeli feljegyzések szerint 177 szarvasmarhát, 135 sertést, 858 baromfit, 354 lovat, 300 birkát, 801 mázsa búzát, 300 mázsa szemeskukoricát, 250 mázsa borsót rekviráltak Kuncsorbáról. Ilyen előzmények után igen nehéz helyzetben kezdte meg a gazdálkodás a 339 földet igénylő 1945-ben. Összesen 2349 kh termelőföldet osztottak ki közöttük. A kuncsorbaiak mindig a földművelésből és állattenyésztésből éltek. Még 1949-ben is a lakosság 90 %-a dolgozott a mezőgazdaságban, 1960-ban 83 %-a. többségük tanyán élt. A gazdálkodásban a gabonafélék termesztése és a tanyai állattartás dominált. Az első termelőszövetkezet 1949-ben alakult meg, majd több csoport is létrejött, amelyek 1976-ban beolvadtak a Búzakalász Tsz-be. Az 1991-es aszály 21 millió forintos veszteséget okozott a tsz-nek. A rendszerváltás után felszámolták a tsz-t, Kft.-k alakultak. Az ezredfordulóra az őstermelőkön és mezőgazdasági vállalkozókon kívül a CSOMEZ Kft. a PRAKTIKA Kft. takarmánykeverő-üzeme és a Nagykun Mg. Rt. sertéstelepe foglalkozik mezőgazdasággal, összesen 57 embernek adva munkát. Ipara gyakorlatilag sohasem volt a településnek, a kisiparosok csak szolgáltatásra törekedtek. 1925-ben egy hentes, három kovács, három cipész egy ács, egy asztalos, egy fényképész, egy szabó, egy borbély dolgozott a községben. 1945-ben 19 kisiparost számláltak a faluban, 1991-ben pedig csak egy kötélkészítőt, egy könyvkötőt és egy fodrászt. A Murányi műhelyben az ezredfordulón is készítettek köteleket, folytatva a családi hagyományként örökölt ősi mesterséget. 1998-ban egy varroda létesült a faluban, amely több mint tíz asszonynak nyújtott kereseti lehetőséget. A településen 15 egyéni vállalkozó él elsősorban kereskedelmi, illetve mezőgazdasági tevékenységből. 1920-ban mindössze egy vegyeskereskedésben vásárolhattak a lakosok. 1965-ben három boltja és egy vendéglátóhelye volt. Jelenleg három bolt és három vendéglátóhely szolgálja a fogyasztókat. Az utóbbi évtizedben jelentősen javult a település infrastruktúrája. Az első kutat 1943-ban fúrták. Azelőtt 300 ásott kútból nyerték a vizet. Az első 12 köbméteres hidroglóbuszt 1988-ban cserélték le egy ötven köbméteresre. A 310 lakás több mint kilencven százalékába jut el a víz vezetéken. A következő évek terve a település bekapcsolása a térség szennyvíztisztító-rendszerébe. A villanyhálózatot az 1950-es években építették ki, az áramellátás gyakorlatilag 100 %-os. 1997-ben a lakások 20 %-a volt rákötve a gázvezetékre, 2000-ben már az otthonok egyharmada. Több mint 50 %-os a telefon ellátottság. A belterületi utak 65 %-a szilárd burkolatú. Az első orvosi rendelőt 1944-ben alakították ki. Újat 1990-ben építettek, amelyben házi és gyermekorvosi szolgálat látja el a betegeket. 1897-ben két, egy-egy tanerős iskolája volt Kuncsorbának. 1944-ben már két községi, egy református és egy katolikus iskolában tanultak a diákok. Az iskolák államosítása után két tanyai és két belterületi iskolája volt a községnek. Az egyik belterületi iskola bővítésével, illetve 1965-ben új iskola építésével lehetőség nyílt az összevont osztályok bontására, tornaszoba és műhelyterem kialakítására.
A volt katolikus iskolában pedig óvodát nyitottak. 1965-ben még 243, 1996-ban már csak 81 tanulója volt az iskolának. A 2000/2001-es tanévben 80 kisdiák tanult az iskolában. Az óvodások száma 21. A település lakossága sajnos évről évre fogy, 1960-ban még 1384-en éltek Kuncsorbán, 2000-ben 816-an. A népesség negyedrésze nyugdíjas. Az aktív korúak közül közel százan Törökszentmiklósra járnak dolgozni, a regisztrált munkanélküliek száma: 80. A lakosság két vallási felekezethez tartozik, a református templomot 1937-ben, a katolikust 1939-ben építették. A településen már 1902-ben is volt kisebb bibliotéka. Jelenleg 8000 kötetes állománnyal várja az olvasókat a községi könyvtár. A művelődési ház 1954-ben épült. A 350 személyes nagytermében kapott helyet a mozi. A régi helyi népszokásokat /tanyai citerásbálok, szilveszteri kolompolás) felváltotta 1983-tól a falunap. Minden évben, május első vasárnapján tartják meg a Csorba Kupa sportnapot, ősszel pedig szüreti bálon szórakozik a lakosság, de részben még ma is élő népszokás a disznótor. A régi népi hagyományokat, tárgyakat harminc évvel ezelőtt kezdte el gyűjteni Szénásy Imre tanító. Munkája nyomán most több száz tárgy és dokumentum idézi Kuncsorba történelmét, az ősszel megnyitott helytörténeti múzeumban.
